A kezdetek (saját Szulejmános történet) 3. fejezet A titokzatos nap

Lidia többé nem árthat nekünk. Ennek örültem. Bár nem szoktam senki halálát kívánni, az ilyen gonoszok megérdemlik. Nem sokáig merülhettem gondolataimba a háremben, mert Szümbül aga hirtelen felkiáltott:

- MEHMET HERCEG ÉRKEZIK!

Egyszeribe felálltunk, és mélyen meghajoltunk. A herceg rögvest hozzám lépett, és kiadta a parancsot. 

- Pakoljátok össze Selena Gülseren asszony holmijait!

- Mm..miért? Hová kell mennem? - kérdeztem remegő hangon.

- Kincsem, ne félj, a kedvencek lakosztályára költöztetlek! - felelt kérdésemre Hercegem.

Megnyugvást jelentett e pár szó. Ölelkezéssel búcsúztam el Alinától és Martínától. Kezdek magasabb lenni a létrán, azazhogy eddig egyszerű háremhölgy voltam, most meg az uralkodó egyik fiának kedvenc ágyasa. Szulejmán szultán másnapra vacsorát rendelt el magának s fiainak ágyasaik körében. Szelim vitte elsőként Martínát, aztán Musztafa Dafnéval, Beyazid Florinával, és utolsóként Mehmet vezetett be kézenfogva. Körbeültük az asztalt, és az uralkodó kérte, hogy mindegyik ágyas valamilyen táncot lejtsen ott helyben. Nekem Florina tánca tetszett legjobban. Amikor rám került sor, elbűvölő zene szólalt meg, s elkaptam a ritmust. Láttam, hogy a férfiak le sem veszik rólam a szemüket. Kicsit persze zavarba hozott a dolog, de Mehmet biztató pillantására folytattam a táncot. Azonban a családias hangulatú vacsorát hangos kopogás zavarta meg. Egy aga jött sietve, mert Mihrimah szultána egy idegen férfival beszélget. A szultán azonnal kiment, és mondta hogy mulassunk tovább, ő mindjárt jön. Gyorsan a kertbe viharzott.

- Mihrimah! Mihrimah! - kiabálta.

A szultána ijedten próbálta elküldeni a férfit. 

- Ohh aga, ez csak Taslicali Yahya, Musztafa fiam bizalmasa. - nevetett Szulejmán. - Taslicali! Mit keresel amúgy Mihrimah leányommal?

- Nagyuram, én őszintén szeretem leányodat! - vállalta fel az eddig titkolt kapcsolatot.

- Apám, én is Taslicalit! - szólt sietve a szultána.

- Ti szerelmesek vagytok? - kérdezte mosolyogva az uralkodó.

Mihrimah szultána és Taslicali Yahya bólintottak. 

- Nem bánom, áldásom reátok, próbáljátok összehozni a kapcsolatotokat! - fejezte be a szultán, s visszajött vacsorázni. 

Aznap este még sokáig beszélgettünk, majd Mehmet kérte, hogy töltsem vele az éjszakát.

Reggel lementem a hárembe, és Martínával elmeséltük Alinának hogy töltöttük a tegnap esti vacsorát. Ekkor az egyik fura háremhölgy lépett be az ajtón. Sok lány úgy belemerült a fecsegésbe, hogy észre sem vették a nőt. A háremhölgy mellém ült. Alina és Martína csatlakoztak a többiekhez, de én egyedüllétre vágytam.

- Azt gondolod, ha kétszer háltál a herceggel, máris uralkodó leszel? - kérdezte tőlem.

- Mi közöd hozzá mit csinálok Mehmettel? Ha nem tudnád, Szulejmán egyik fiának kedvenc ágyasának mondasz ilyet. - vágtam vissza határozottan. 

- Ó, hogy oda ne rohanjak! - nevetett - Mellesleg én is a herceg ágyasa vagyok.

- Pff.. Mehmet azt mondta nekem, szerelmes belém, épp ezért nem hált a mostanra már halott Lidia asszonnyal. - feleltem, s közben mosolyogtam. Amúgy tán nem szokás már bemutatkozni?

- Jaj, elnézést! - mondta mézes-mázas hangon - A nevem Nelly. Te Selena Gülseren vagy?

- Igen, Nelly. - szóltam, és azzal Alináékhoz húzodtam beszélgetni. Persze meg se mukkantam, de nem volt kedvem társalogni Nellyvel. Pár perc múlva betoppant Mehmet herceg. Hozzám lépett, és azon nyomban megcsókolt. A többiek elolvadtak, milyen romantikus. Nelly asszony így szólt:

- Hercegem, nem illik köszönteni első ágyasodat?

- Nelly asszony? Nem vagy az ágyasom. Az első ágyasom Selena. Miért kell ilyet kitalálnod?

- Tán amnéziás vagy Hercegem? Emlékezz arra a napra, amikor véletlen megcsókoltalak.

- Hagyd abba! Te egyszerűen nem vagy normális! Alig láttalak életemben. Senki ne higgyen neki el semmit, mert hazudik, mint a vízfolyás. Selly-m gyere.

Visszanéztem, és láttam hogy Nelly mérgesen néz utánunk. Hát tényleg elmebeteg lehet. Amint mentünk fel Mehmet lakrészébe, szembe jött velünk egy számomra ismeretlen nő, aki valószínű egy szultána volt. Meghajoltam.

- Néném! - köszöntötte a herceg.

- Köszöntelek Mehmet! Ő lenne az a híres ágyasod? - kérdezte a nő mosolyogva.

Méghogy én híres, esetleg idézőjelben.

- Áldott napot, Selena Gülseren, rövidebben Selena asszony vagyok. 

- Neked is áldott napot, én Hatice szultána volnék, Szulejmán szultán húga, Ibrahim pasa felesége.

Meghajoltam, és Mehmettel ballagtunk tovább. A lakrészben beszélgetni kezdtünk, aztán elaludtam. Megint a herceggel aludtam. De persze Nelly másnap újra megjelent.

- Mi van ágyascica újra háltál? - kérdezte.

- Képzeld, nem! És ha igen, az oly nagy tragédia volna?! - mondtam.

- Nekem aztán nyolc. - felelt.

- Nekem kilenc! - cukkolta Nelly-t Ayse, az egyik háremhölgy. 

Ebben a pillanatban megérkezett Hürrem szultána. Kiválasztott négy kísérőt. Engem, Martínát, Aysét és Alinát. A kertbe mentünk le, ahol Rüsztem aga várta. A szultána kérte, hogy várjuk őt a bokroknál, azzal pedig elsietett onnan. Nem tudtuk meg, mi ügyben kereste fel az agát, de engem őszintén, nem is érdekelt. FOLYTATÁS ÉRKEZIK KÉSŐBB!