A kezdetek (saját Szulejmános történet) 4. fejezet A szerelem egyre jobban kibontakozik

Reggel olyan érzésem volt, mintha valaki fojtogatna. Kinyitottam a szemem, és alig kaptam levegőt. Nelly asszony szorított. Próbáltam szabadulni, s hiába rúgtam meg nem túl erősen, nem tágított. Ebben a percben Mehmet belépett, és amint látta mi történik velem, a saját lakrészemben, ellökte Nelly-t. 
- Selena! Úristen! Jól vagy Szerelmem?
- Her..herce..hercegem i..i..igen - kántáltam, mert épp hogy csak annyi hang kifért a torkomon.
Az agák azonnal kivitték rosszakarómat, de persze a szultán elé kellett mennie. Tömlöcbe vetették. Martína, Alina, Ayse, Hürrem szultána, Hatice szultána, sőt még Ibrahim pasa is megnézte miként vagyok. Lebattyogtam a hárembe barátnőimmel. Egy igen érdekes háremhölgy, Antonia fura dolgokat zagyvált nekem.
- Selena, szerintem megszállt Lidia asszony szelleme! Az unokaöcsém abba halt bele, hogy a keresztapja gonosz bátyja miután tóba fulladt, kísértette őt! De te nem végzed így! Mert el tudom űzni! 
- Antonia asszony, remélem jól vagy. - mondta neki Alina. - Túl furcsa dolgokról beszélsz.
- Ugyan, kitudja mi igaz, s mi nem! - feleltem kétkedve. 
A nap utána egész jól telt, de másnap reggel levelem érkezett. Kopogott egy aga.
- Asszonyom, levél érkezett, neked címezve! - mondta.
- Add csak, köszönöm aga! - feleltem. 
Ez állt benne:
,,Ha ráérsz, gyere le délután a hátsó kertbe, 15:00 körül, én várlak! Szia Kincsem! Mehmet"
Elpirultam örömömben. Ebédemet is sietve ettem meg, s még egy szőrmekabátot is alig akartam venni. A szél fújt, viszont mivel a herceggel találkozhattam, ez nem zavart. Amikor meglátott, elém futott. 
- Köszöntelek Királynőm! - köszöntött kedvesen.
- Én is Hercegem, vagyis Királyom! - szóltam félig örülve, félig viccesen. 
- Gyönyörű lobogó hajad e szeles időben, de te mindig szép vagy - hangoztatta.

Közben észrevette Mehmet, hogy levettem 
szőrmekabátom, ezért finoman visszahelyezte rám. 
- Butaság lenne részemről, ha azt mondanám máris el akarlak venni feleségül? - kérdezte kedves szavakkal.
- Nem! Egyáltalán nem! Csak korai szerintem, apád és anyád pedig nem engedélyeznék! - figyelmeztettem.
- Az igaz - mondta a herceg - csakhogy engem nem érdekel apám és anyám véleménye!
- Hercegem - kezdtem komolyan, mert tudni akartam mennyire szeret, ugyanis ha továbbra is ezt akarja, akkor nem vicc - Szerintem nagyon nagyon korai! Majd ha netán babát várok tőled, akkor mindenki helyeselni fogja a dolgot, és nem lesz senki ellenzője ennek. Amúgy is, szoktak ilyen gyorsan házasodni itt a Topkapi palotában?
- De Selena, téged akarlak! Ha muszáj, addig kitartok, míg gyermekünk lehet! S mások miatt ne aggodalmaskodj. 
Sajnos ekkor megjelent Nelly asszony, aki morcos képet vágott. 
- Asszony, hordd el magad! - tűnt fel éppen Szümbül aga, és hessegetni kezdte Nelly-t, aki már inkább szomorúnak, mintsem mérgesnek látszott. 
- Szümbül! Hogy jutott ki a börtönből ez a nő? - szólalt meg egy dühös hang, ami nem mástól származott, mint Haszeki Hürrem szultánától, Mehmetem anyjától. 

NELLY

- Szultánám, bocsáss meg, de hisz az agák hét lakat alatt őrzik. Sajnálom. - sajnálkozott. Nelly persze cinkosan nézett ránk. Tudtam, hogy bizony ő is szereti Mehmetet. De akkor miért nem látja, hogy a herceg semmiképpen se érdeklődik iránta? Érthetetlenek egyesek. Hercegemmel elmentünk mellette, mire a lány így szólt:
- Jaj, de védelmező vagy hercegem - nyájaskodott.
- Maradj csendben! Agák! Szóljatok a szultánnak, hogy érdemesnek tartom Nelly asszony száműzését! - adta ki a parancsot Mehmet herceg, s azzal rám mosolygott.
Csakhogy a háremhölgy dehogy adta fel!
- Hercegem, neeeee! Szeretlek, szerettelek, amióta Magyarországról hurcoltak ide! Miattad tanultam meg ezt a nyelvet!
- Várjunk! Te magyar vagy? - kérdeztem.
- Igen! A rendes nevem Mária. És még muzulmán se vagyok!
Ám én már ezzel nem törődtem. Beértünk a palotába, és felmentünk a lépcsőn, egyenesen Hercegem lakrészébe. Rendeltünk ételt. Miután elfogyasztottuk, finom csókba elegyedtünk. Sokáig csókolóztunk, ámbár jó volt, én felálltam.
- Hercegem, igazán szeretek veled lenni, ideje mennem saját lakrészembe, áldott éjszakát, holnap találkozunk! 
A herceg csókkal vált el, és megígérte, hogy a holnapot nekem szenteli. Egyszerűen hihetetlen, hogy pont én, aki csak álmodni mert arról, miképp beléphet a palotába, már Mehmet herceg kedvenc ágyasa. Mehmetem aranyosan rám mosolygott, amitől elolvadtam, mint a cukor a teában. Meghajolva lépdeltem hátra, s ő nézett utánam. 

FOLYTATÁS KÉSŐBB ÉRKEZIK!